Feltétel nélkül

Feltétel nélkül

 

Carl Ransom Rogers szavaival élve:

 

„A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.”

 

 

Képzeld, találkoztam egy régi kolléganőmmel!

 

Teljesen ledöbbentem. Egy nagyon tapasztalt, meglehetősen széles látókörű, (eddig legalább ezt gondoltam), tőlem valamivel idősebb hölgyről van szó, aki egész életében óvónőként dolgozott.

Szó szót követett, panaszkodott kicsit a csoportjáról, majd teljes felháborodással közölte, hogy ott van például D.

„Na hát, tudod, Eszter, az aztán egy olyan gyerek, hogy nem tud rendesen ülni! Egy perc nyugta nincs, állandóan fészkelődik, izeg-mozog! Hiába ültetem le, nem képes öt percig a széken megmaradni!”

 

„És?” – kérdeztem én.

Nézett rám értetlenül.

„És akkor mi van?” – kérdem én. „Mi van akkor, ha nem tud nyugton ülni?”

 

Egy öt éves gyermekről van szó! Mondd meg nekem, miért ne járkálhatna mozgolódhatna a csoportszobában, ha erre van igénye?

Elfogadás

 

Továbbmegyek. Ha ez a gyermek bekerül az iskolába, és ott óra közben feláll, megy két kört a tanteremben. Akkor mi történik? SEMMI! (Legalábbis, semmi nem kellene, hogy történjen). Csakhogy nézd meg! , nem szeretem az általánosításokat. Azt is jól tudom, sok a kivétel, de: Már az óvodában eltűrjük szerencsétlennek, hogy önmaga legyen? Nem tűrjük el. Tanitónéni majd szerinted tolerálja, ha ez a kisgyermek megmozgatja magát óra közben? Nagy valószínűséggel nem.

 

Nézd meg, belekényszerítjük gyermekeinket valamibe, amibe egyáltalán nem kellene. Vihart kavarunk olyasmiből, teljesen feleslegesen, ami békében is telhetne. Miért?

Mert félünk. Mi lesz, ha majd az összes többinek eszébe jut itt sétafikálni óra közben? Mi lesz, ha megborul a rend? Kavalkád lesz az osztályból? Mi van, ha nem tudjuk teljesíteni a tervet? És így tovább.

 

Mondd meg nekem, miért nem tudjuk elfogadni a másikat olyannak, amilyen? Meggyőződésem, ez az egyetlen, amitől változnának, változni képesek lennének az emberek. Beleértve önmagunkat is.

 

Carl Ransom Rogers szavaival élve:

 

„A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.”

Kiemelt tartalmaim

Ezek is érdekelhetnek...

A Monotónia Gyilkosa

A Monotónia Gyilkosa

A Monotónia Gyilkosa avagy, az elégedetlenség ellenszere. A verejtékcseppben megcsillanó napsugár. A Motiváció Művészete. „Szárnyakat adnék egy gyermeknek, de hagynám, hogy maga tanuljon meg repülni.”

Tovább olvasom »
Megújulás

Megújulás

Neked mit jelent a Megújulás? Nekem elég sokfélét. Most azonban, a június, valahogy a Megújulás hónapja az életemben. Nézd, itt van mindjárt ez az oldal!

Tovább olvasom »
Anyák és lányaik

Anyák és lányaik

Anyák és lányaik Anyák és lányaik cimű irásom az anya-leány kapcsolatról. Mondd! Te hogy vagy anyukáddal? Milyen kapcsolatot táplálsz vele? Tudod, azt sohasem hittem, hogy

Tovább olvasom »
Te miért csinálod?

Te miért csinálod?

Te miért csinálod?   Te miért csinálod? című írásomban arra kérlek, fedezd fel a gyökereket! Áss minél mélyebbre, hogy megtudd, miért csinálod azt, amit.  

Tovább olvasom »

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük